Hol is kezdjük el? Nem akarunk senkit untatni azzal, hogy a születésünktől kezdve leírjuk az életutunkat, úgyhogy csak 2016-ig repítünk Titeket vissza, amikor elkezdtük az egyetemet.
Mindketten a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karára nyertünk felvételt, dietetikus szakirányra.
Mi indított el minket a dietetikus pályán?
E: Ez egy jó kérdés. Kezdetben nehezen tudtam eldönteni, hogy mit szeretnék (egy fél évet jártam az ELTE-re is). Aztán körvonalazódott, hogy leginkább az egészséges táplálkozás és a táplálkozás tudomány érdekel. Mindemellett rendkívül szeretek süteményeket sütni (és enni). Meg akartam tudni hogyan lehet úgy étkezni, hogy finom és egészséges is legyen egyszerre. Nem utolsó sorban a másokon való segítés is nagy motiváló erő volt a tanulmányaim során és ez az, ami a mai napig a sütemények készítésénél motivál.
Z: Gimiben határozott elképzelésem volt róla, hogy én építész leszek. A fizika nem ment, de a rajzolás annál inkább, úgyhogy innen közelítettem meg a dolgot és a MOME-ra készültem. Aztán az utolsó pillanatban meggondoltam magam, és 2 nappal a jelentkezési határidő előtt végül dietetikára adtam be a jelentkezésem. Jó pár év élsportolói múlttal egyértelműen a sportdietetika foglalkoztatott. Aztán az egyetem alatt megszerettem a dietetika szinte minden területét. Szerintem ez egy olyan hivatás, amit kellő fantáziával szinte bármikor bárhol hasznosítani tudsz. Így mindig van rá lehetőséged, hogy megtaláld azt a területét, amelyik igazán te vagy.
Nálad mióta tart a sütés szeretete? Miért pont cukrász szeretnél lenni Emma?
E: Egészen kis korom óta imádok sütni és főzni. Igazi édesszájú vagyok, így nem kérdés, hogy mi ösztönzött anno a sütemények elkészítésében. Az édesszájúságom azóta is megmaradt, de most már olyan süteményeket próbálok készíteni, amelyek az egészséges életmód mindennapjaiba beilleszthetőek, kalória és cukorcsökkentettek, illetve akár egyes betegségek diétája során is fogyaszthatóak. A sütés már nemcsak a hobbim, hiszen cukrász tanfolyamra járok, és minél hamarabb bele szeretnék kóstolni a cukrászok mindennapjaiba.
Na és neked honnan jött az ötlet? Miért pont a pék szakmába vágsz bele?
Z: A sütés viszonylag későn jött. Ha nagyon őszinte akarok lenni főzni annyira nem is nagyon szeretek. Persze olykor imádok összeütni egy finom krémlevest, olasz tészta fogásokat vagy egy szaftos ragut. De nálam a közelébe sincs annak az érzésnek, mint amikor lenyitom a sütőt és kiveszem belőle a friss, roppanós kenyeret vagy péksüteményt amit egy (vagy van hogy két) egész napon át gyúrtam, hajtogattam, formáztam. Amellett, hogy egyszerűen imádom ezt csinálni van szakmai vonatkozása is a dolognak. Sokszor tévedtem be úgy pékségbe, hogy "jó dietetikusként" keresgéltem az egészségtudatosabb opciókat. Nem sokszor találtam a "Fitt szilvás párnán" kívül ilyet. Az pedig, valljuk be egy idő után elég uncsi. Úgy voltam vele, hogyha nincsen, hát csináljunk! Ebből született meg a diplomamunkám, ami "Teljes kiőrlésű pékáru receptek fejlesztése" címmel íródott meg. A tudományos háttér megalapozása után pedig most szeretném a gyakorlati részét is megtanulni. Ezért jelentkeztem péknek.
Hogyan találtunk egymásra a közös sütés ötletével?
Z: Fura, hogy a 4 év során sose jött ez fel, hogy mindketten ennyire szeretünk sütni és fontolgatjuk, hogy erre megyünk tovább. Aztán az utolsó félévben egy gyakorlati csoportba lettünk beosztva. Jóval korábban odaértünk az első órára, mint az elkezdődött volna, úgyhogy bőven volt időnk beszélni. Szó szót követett és kiderült, hogy Emma szeretne cukrász képzésre jelentkezni a diploma után.
E: Zita pedig a pék képzést fontolgatta. Megbeszéltük, hogy majd a nyáron mindenképpen keressük egymást ezzel kapcsolatban, mert tök jó lenne közösen elvégezni ezt az iskolát is.
Z: A közös suli ugyan nem jött össze, de augusztusban megkerestem Emmát az ötletemmel, hogy mi lenne, ha valóban belevágnánk valami közösbe és elkezdenénk sütni. Így indult el mindaz, amit itt láttok.
Mik a tervek & célok?
E: A cukrász iskola elvégeztével minél hamarabb cukrászként szeretnék elhelyezkedni, tapasztalatot és gyakorlatot szerezni. Mindemellett a Zitával elkezdett úton tovább haladni, minél több receptet kifejleszteni, és a WholeSome Bakery vállalkozást beindítani. A hosszútávú célom pedig egy olyan cukrászda, kávézó, reggelizőhely megnyitása, ahol friss, hazai és egészséges alapanyagokból készült ételeket és italokat tudnak fogyasztani az emberek. Mindezt összekötni dietetikai tanácsadással pedig már csak hab lenne a tortán.
Z: Hogyha azt mondom, hogy a végső célom egy kis pékségnek a megnyitása, talán senkit nem lepek meg. Tisztában vagyok vele, hogy hosszú és rögös út vezet hozzá, de aki ismer, az tudja, hogy mindent megteszek a céljaimért. Eddig is jól vettük az akadályokat és már most hihetetlen, milyen sok elismerést és támogatást kapunk. Örülök, hogy Emmával közösen vágtunk bele, mert szerintem jól kiegészítjük egymást. Nem csak emberileg, hanem a céljainkkal is. Hiszen egy reggeliző-kávézó nyitásához mind a péksütemények, mind a sütemények elengedhetetlenek. Amíg építjük az álmaink, addig pedig azon leszek, hogy minél több tapasztalatot szerezzek pékként, hogy a saját kemencémből teszem a tányérotokra a friss, roppanós péksüteményeket már minden tökéletesre
Comments